Honlap neveSzlogen kell ide.
~Ő nem így néz rám, és én ezt tudom... !!
Fizika óra van, én mellette ülök. Nézem a fénylő, bársonyos haját, a gyönyörű szemét, a szép kezét. Ő rámnéz, és mosolyog. De Ő nem úgy néz rám, Ő csak az úgymond "Legjobb Barátom".
Vége az órának, vége a napnak, Ő átjön hozzám elkérni a matekfüzetem. Én odaadom neki, Ő rámmosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi! Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Ő nem így néz rám
és én ezt tudom.
Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír... Sír, mert szakított a barátjával!!Én megvigasztalom, ő átölelel érzem, hogy majd kiugrik a szívem.
Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rámmosolyog, az arcomra nyom egy puszit és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barát legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom.
Telnek a nap, az évek, látom hosszú talárban, az érettségin, látom, amikor átveszi a bizonyítványát. Ő rámmosolyog... Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom.
Együtt megyünk a főiskolára, de telnek az évek, és már a diplomaosztón találom magam. Ő még szebb, hosszabb és szebb a haja, az arca, gyönyörű nő. Az utolsó nap ő rámmosolg, az arcomra nyom egy puszit. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom.
Eltelik rengeteg idő, én minden héten beszélek vele telefon. És megkapom a szörnyű hírt... Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom a fehér gyönyörű arcát. Potyognak a könnyeim. Már nem mosolyog rám, és már nem is kapok tőle puszit...
El akarom neki mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő már nem tudhatja ezt. Később felmegyek a szobájába, és megtalálom a naplóját, és a következőket olvasom: " Rámosolyog, az arcára nyomok egy puszit... El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak Barátok legyünk, de Ő nem így néz rám, és én ezt tudom..."
Vége
Mindennap találkozok vele, beszélek vele és e-közben a szívem hevessen ver.
A fiú ezt nem tudja, hogy tavasz eleje óta szerelmes vagyok belé, amikor ezt mondta nekem: Szeretlek és remélem örökre jóba leszünk és megfogta a lezem. Persze tudtam, hogy van barátnője de azóta szakítotak. Ma is találkoztam vele és rá vettem magam arra, hogy elmondom neki az igazat, de elkéstem. Ő boldogan jött át a lányhoz és azt mondta: Képzeld, össze jöttem a volt csajommal. Akkor egy világ omlot benne össze. Persze jó pofizott de belül zokogott, sírt és üvöltött. Depis lett a lány. 3 nappal késöbb át ment hozzá a fiú és megkérdezte: Mért nem veszed fel a telefont? Mi a baj? Nem úgy volt, hogy át jössz hozzánk tegnap meg tegnap elött?? Erre a lány sírva de elmondta neki az igazat de a fiú meg kinevette és ott hagyta. A lány kereste ezek után de nem állt vele szóba. Még jóbban magába omlott. De annyira, hogy ment haza felé és nem vette észre azt, hogy jön az autó és elütötte. MEGHALT. A fiú át ment a lányhoz, gondolta megbeszélik, de mire oda ért addigra zokova nyitották ki az ajtót a szülei a lánynak. A srác megkérdezte:Mi a baj? A lány apja azt mondta: Meghalt... Megölte őt a szerelem. A fiú amikor meghallotta össze omlott, haza rohant, elő vette az összes közös képüket. Akkor jött rá, hogy mekkora butaságot csinált amikor elment, nem vette fel a telefont, hiszen a lány volt az akibe valójába szerelmes lett. Elrohant a képekkel bele ugrott a tengerbe 100m magasról és meghalt ő is. A szülők úgy gondolták, hogy ha a való életben nem lehettek egymássé akkor már sírba lehessenek.
Vége